szombat, április 25, 2009

Tihany 1851-ben, Szerelmey Miklós Balaton Albumából



Negyedik kép.
(Tihany.)

„A világtól menedéke
Volt néki a csendes béke
Melly a szigethalmon ott
Ritkán háboríttatott”
Kisfaludy S. Szentmihályhegyi remete

A legelső kirándulási pont, hová Füred minden vendége elsiet, s melly a látogatást minden tekintetben igen nagyon megérdemli, a tihanyi félsziget.
Tihanyba két uton juthatni; szárazon és vizen. Az elsőre nézve helyben Füreden mindig kaphatni szekereseket. Az utóbbi ut rövidebb és sokkal mulatságosabb; hosszasága mintegy 2400 ölnyi, s evezős vitorlás hajón tart mintegy öt óranegyedig. Tihany, mint e gyüjtemény legelső rajza mutatja, a Balaton tavában félszigetet képez. Körülete Fényes szerint egy mérföld; területe pedig, hozzávetőleges számolás szerint, valamivel több egy negyed négyszeg mérföldnél. Legnevezetesebb két csúcsa közé tartozik az ugynevezett nyársashegy és a csúcshegy. . . Az első az előttünk fekvő rajzon balra látható. Nevét onnét veszi, mert rajta egykor törököket húztak fanyársakra, kik Tibanyba lányrablásra mentek. A másik a félsziget legemelkedettebb helye. Nyugatra fekszik. Rajta egy régi (hihetőleg) őrtorony romai láthatók, azonfelül egy kisebb és egy nagyobb sziklabarlang. Az utóbbiban mintegy 25 ember elrejtőzhetik, de bejárásához veszélyes az elmenet. Hogy valaha, mint ezt az egész zalai vidékről mondottuk, e hegyfél- szigetnek is tűzhányónak kellett lennie, ezt mind az egész hegy alakjából, mind annak lávafajtáju köveiből teljes hitelességgel következtetik a természet-vizsgálók.
Az egész félsziget a legkellemesebb fekvéssel bir, mint ezt az ugynevezett óvárból, melly az előttünk fekvő képen baloldalt látszik, áttekinthetni. E pontról messze vidékekre, az egész Balaton környékére, a somogyi és zalai gyönyörű tájakra, a tóparti hegyeken levő várromokra, a legkedvesebb kilátást élvezhetni. . . Az egész hegy tölcsér-alaku, s középtáján két tó van, mint a Balatont ábrázoló rajzon följegyezve, egyik külső, másik belső tó nevezet alatt. Földje bőven van ugyan, de terméketlen, minélfogva a lakosok leginkább szőlőt müvelnek, s télen gárda-halászattal foglalkoznak. A félsziget éjszaknyugati részén, hol a szárazfölddel összeköttetésben áll, még most is látszanak nyomai azon csatornának, melly által az egész tihanyi hegység tökéletes szigetté alakittathatott. Ez elszigetelés nagy hasznára vált a tihanyi várnak a török dulások alkalmával, s ennek köszönheti azon szerencséjét, hogy míg a körülfekvő helyek és erősségek nagy része török kézre jutott, Tihany a pogány jármat mindig kikerülte.
***
Tihany történeteiről helyszűke miatt csak röviden emlékezhetünk. I. Endre király, midőn III. Henrik német császár sergeit megveré, az akkori idők szelleme szerint, előleges fogadása betöltéseül, Tibanyban 1055-ben apátságot alapitott a benedekrendiek számára, s azt gazdag jószágokkal megajándékozta. Ez apátságot utóbb több magyar király, különféle czím alatt, még inkább gyarapitá; sőt történeti tanuságok vannak rá, miszerint Tihany egy időben egyszersmind hiteles levéltárul is használtatott... Utóbb e jószágokat részint ellenség dulta fel, részint magánosak foglalgaták le, részint királyi rendelmény parancsolt üdvös közczélra fordittatni, re’szitit maguk az apát urak fecsérelték, annyira, hogy voltak idők, midőn az egykor Igen gazdag Tihany felette szegény volt, mig ujabb időkben fejdelmi kegy ismét úrrá tette benne a papokat. A benedekieknek a félszigeten levő zárdája a 16-dik században, midőn
hazánkban az osztrák-török uralkodás kezdődött, alakittatott át várrá, pedig olly erőssé, mellynek bástyáit az ellenség bevenni nemigen birta. Benne az időtül fogva várkapitányok vivék a főparancsot, mindaddig, mig a sanyaru török járom nyakunkról lerázatván, a tihanyi félsziget régi békés állapotába jutott vissza. Régibb időben a tihanyi zárdán és váron kivül még két falu volt a fészigeten : Apáti és Ujfalu. Ma már mindkettőnek helyén csak az egykor fenállt kis egyház romjai szemlélhetők. Fenáll ellenben egy uj helység, melly a félsziget nevét viseli: Tihany mezővárosa, mintegy 900 lakossal.
***
A mi jelenleg legnevezetesebb és szemléletre legméltóbb Tihanyban, azt azon rendben adom elő, mellyben magam megtekintettem. Az odaérkezés meglehetős kényelmü csónakon regényes és mulatságos. A helységbeli 11- és lánygyermekek hihetőleg kémet szoknak tartani a sziget ormain, mert valahányszor odaérkeztem, már elfoglalva találtam a partokat egy csoporttal közülök, kik mindkét öklüket, kecskekörömmel, szamárpatáva és urifejkötővel tömve, olly kiméletlenül nyujtogaták arczom felé, hogy a megdöbben és első pillanatában sem án, sem utitársaim nem tudhatók voltaképen, orrunkat akarják-e lecsipni, vagy szemünket kiszurkálni, míg különféle, vékonyabb, vastagabb hangokon adogálni kezdék marokra szoritott árujokat. .. Ha az ember rekkenő nyárban vizenyős ligetbe andalogni megy, nem csődülnek rá mohóbban a szunyogok, mint itt e csigaáruló gyermekek, kiknek szüntelen orrunk alá dugdosott kezét nincs sző, melly visszarezzenthetné; mondjon nekik bármit az ember, kergesse Őket, szidja meg, intézzen kérdést hozzájok, ők mindenre csak azon egy felelettel birnak: szamárpatát vegyenek, un fej kötőt vegyenek, kecskekörmöt vegyenek. S ha megvetted mindegyiknek jobb marka egész tartalmát, hogy menekülj e nevetséges tolakodástól, akkor balját emeli fel mindegyik ugyanazon közönyös rettenthetetlen hangon sivít füleibe: szamárpatát vegyenek, un féjkötőt vegyenek, kecskekörmöt vegyenek. S ha rá dörgesz az egyikre, hogy hordja el magát áruival, mellyekkel zsebed már teli van, ő ugyanazon közönyös rettenthetlen hangon ismétli: szamárpatát vegyenek; ha azt kérded : mellyik a legközelbi ut a visszhanghoz? a felelet rá: erre —un fejkötőt vegyenek; ha ujra leszidod Őket, rettenhetlenül sivítnak kecskekörmöt vegyenek.
Ha az ember illy ostromot állott ki a gyermekektől, igen hajlandó leaz, magukat a meglett kora lakosokat sem számitani a legszendébb emberek közé. E tekintetben azonban csalatkozik, mert Tihany lakosai szerény, jámbor, jószivü s barátságos emberekül ismertetnek. Vannak ugyan, kik lomhaságról vádolják őket; ez azonban csak annyiban való, a mennyiben a láva-maradványokkal vegyes, és igy kiszáradásra igen hajlandó földet nagyobb szorgalommal hasztalan müvelni elmegy a kedvök. A hol fáradságuknak jő eredményét remélhetik, millyen a szőlő-. müvelés és a téli halászat, ott kitüntetik munkásságukat. Az ostromló gyermekek közt meredek szirtes uton elhalad az ember az egyház közelébe. itt már alább száll a csigahéj-vásár, hanem a helyett mindenik első s egyetlen akar lenni, ki a viszhanghoz, vagy inkább a helyhez, hol azt legjobban hallhatni, elvezessen. S midőn végre utitársaimmal oda jutottam, rendre állt a gyermek, a mennyi volt, és saját kejtésökkel elkezdék egyhangulag kiáltozni a néhány betanult és egészen érdektelen mondatot, mellyeket százaknak elkiáltoztak már, és még százaknak fognak ugyanazon jelentéktelenséggel elkiáltani
Hop —hop—hop!
Jobban felelj ekho!
Nem tudsz ma jól felelni?
Nem ám, mert egy kis Szól fú.
Tihanytól Füred savanyuviz messze van-e?
Nem messze van, csak az utja hosszu.
S erre néhány gonoszul összehadart latin verssel állanak elő, mellyeket i visszhang rendre megfelel. . . Mi a latin versek helyett örömest tanitottnk volna a kis vezetőket érdekesebb magyar versekre; de oktatásunk, hihető-e az idő rövidsége miatt, nem igen fogott rajtok. Tanitójok hihetőleg magx2 fogja vállalni jövendőben e kis fáradságot. A visszhangot, meily kerek Magyarországban, olly sokáig csak a hangok és visszhangok hazájában, annyira elhiresült, a benedekiek egyházak éjszaknyugati fala képezi, s olly erős, hogy a leghosszabb nemü verset ‚ ha sebesen elmondatik, visszaadja.
A hely, mellyről a visszhangot legtisztábban hailhatni, mint ez mind visszhangnál igen természetes, felette szűk s alig terjed egy pár négyszögölre, mellynek körétől eltávozván, a visszhang egyre csöndesbül, míg csak— hamar egészen elvesz.. . S ez annyira hires visszhangi hely egészen pusz1. és megismerhetlenül áll, agy hogy ha rá a vendégeket az imént ein1hi gyermekek (kiknek tolakodása csak most kezd kedvessé lenni) cl n vezetnék, azt Ugyan hosszas barangolás után is alig lenne képes feltalalni. A derék pap urak, különben az oda járó vendégeknek szivesen látó nagy szivességet tennének e vendégek számára, ha e helyet néhány ültetendő fával s tán egy pár kőpaddal, ha nem épen egy kis Csinos fülkével is, pedig ez sem kivánna igen nagy költséget, kijelölnék ős díszesítenék.
***
A visszhangtól szintazon készséggel vezetik az utast a gyermekek a remete-lakokhoz, mellyek régebben Urusko (Üreskő) névvel neveztettek. Ezek a félsziget éjszak-keleti részén vannak, kilátással Füred és vidéke felé. A vizszíntől mintegy 30 ölnyi magasságban meredek kősziklákba vannak bevésve. Összesen négy öt szabályos üreg, mellyek részint lakhelyül, részint kápolnául szolgálhattak. A régiség emlékén kivül, mellyet előidéznek, rajtok nem sok nézni való van, ámbár már a fenemlitett tekintetnél fogva is a látogatásra mindenesetre érdemesek. Leginkább érdemel pedig figyelmet a kápolna, mellyben az oltárhely, imazsámoly, mind kősziklából kifaragva, szemlélhető. Szintigy, és pedig eléggé gondosan, kifaragva látszanak a szobákban asztalkák és ülőhelyek. E remetelakok felett még mintegy 20 ölnyire egészen meredek kősziklák emelkednek, s azok megett terjednek el a helységbeli lakosok szőlőkertei. Nem messze e remetelakoktól esik azon két barlang is, mellyek „leánylakás” nevet viselnek. Mindkettő igen közmódon kivájt üreg, minden mesterségesebb elkészités nélkül.
***
Mint Tihanynak, szép vidéke s kilátásai mellett, legfőbb nevezetessége emlitendő még az apátsági egyház és kolostor. Mind a kettő egymáshoz tűzve fekszik, mint rajzunkon látható, Szép magasságu s a legszebb látásokkal kinálkozó dombon. Epitési ideje 1754. Alatta a völgyben terül cl a kisded helység. Magán az épületen semmi sincs, a mi akár müvészet, akár történeti emlékezés tekintetéből különös figyelmet érdemelne. A képek alig emelkednek túl a középszerüségen; a faragványok több dicséretet érdemelnek. Leginkább emlitésre méltók, mint valóban jeles készitmények, a sekrestyében levő ruhatár és szekrények, mellyek egyházi öltönyök és edények elrakására használtatnak.Ellenben régiség tekintetéből felette érdekes a főoltár alatt álló kápolna, mellyhez magából az egyházból történik a lemenet 12 lépcsőn mind a két oldalról. E kápolna még egy azon korból való épület maradványa, midőn I. Endre király a tihanyi apátságot ezelőtt szinte 800 évvel alapitotta. A nem nagy terjedelmü csarnok négy derék oszlopon nyugszik, mellyek közt az ívek és falak fresco-képekkel vannak festve : mik legkisebbé sem mutatnak ugyan kitünő művészi ügyességre, azonban itt, a szent emlékű régi helyen, mégis érdekkel szemléltetnek. Nevezetes még és megtekintésre méltó a kolostor könyvtára s ásványgyűjteménye. Az utóbbi nem nagy bőségü. Az előbbiben egyebek közt megérdemli a látogató figyelmét két régi magyar kézirat, mindkettő a 16. századból és igy mintegy 300 esztendős. Ezek egyike Szent Benedek ős több szentek életét tartalmazza, másika Pyski István, egykori tihanyi kapitány, jegyzőkönyve. Mindkettő nyelvészet-történeti szempontból is érdekkel bir.
***
A ki Tihanynak itt röviden érintett nevezetességeit megtekintette, s az apátság vendégszerető kolostorának asztalához bejárni szerénykedik, az e regényes kirándulás szellemével egészen egyezőleg fog cselekedni, ha betér valamelly szőlőmüves egyszerü kunyhójába, s pásztorias eledellel, mit az bizonyosan szivesen fog — kivált pénzért és szép szóért — nyujtani, a visszutra felfrisiti magát. Én legalább társaimmal mindenkor ugy tevék. Körülültük apró zsámolyokon; füstös konyha közepén, a szőlővel, szilvával és körtével rakott kosarakat, hozzá előkértük a jószivü gazda házi kenyerét, utóbb kézről kézre adtuk a fris vizzel teli butykost, s evés ivás közben hallgattuk a szives gazdát, mint panaszkodott földei terméketlensége ellen, s gondolt vissza sohajtva azon időkre, mellyeknek emléke nagyapja nagyapjáról maradt rája, midőn, mint a haza katonái, robottul tizedtől mentek voltak. Igaz, hogy illy panaszok hallásában az uri fülek többé Tihanyban sem gyönyörködhetnek.