Era Borkáról (Mali Erika beszámolója)

Ők is jönnek a Kecskeköröm Ünnepre Tihanyba 2009. május 2-án.

2008. január elején, egy délután épp azon gondolkodtam, hogy ahogy az életem most alakul, be tudnám vállalni, hogy egy segítő-kutya gazdája legyek. No, ahogy ezt eldöntöttem, leültem a számítógép elé, hogy megírjam a levelet a Kutyával az Emberért Alapítványnak, de megelőztek.A következő fogadott:" Kedves Erika! Borka kiképzése befejeződött, tudnád-e fogadni?" Azt hiszem, ehhez nem kell semmit hozzáfűznöm :)
Nagy izgalommal készültem az első találkozásra, amire az Alapítvány kiképzőbázisán került sor. Egyszer már voltam egy ilyen gazdajelölt összejövetelen, ahol találkoztam Borkával, az akkor még kiképzése elején lévő labrador-vizsla keverék kutyussal. Őszintén bevallva, nekem már akkor nagyon megtetszett.
A kiképzők röviden beszéltek pár szót a kutyáról, majd gyorsan bele is kezdtünk a munkába, hogy megnézhessék, hogyan tudunk együtt dolgozni. Borka szépen dolgozott nekem. Nagyon meg voltak elégedve velünk, és mondták, részükről oké a dolog, megfeleltünk az elvárásaiknak, de menjek haza, jól gondoljam meg még egyszer, és ha igen, akkor azonnal el is kezdhetjük a közös munkát, az összeszoktatást, hogy végül majd májusban hazahozhassam őt
Így is történt. Én igent mondtam és elkezdtünk járni közösen a kutyasuliba hétvégente. Vagy egy kiképző hozta Borkát hozzánk haza, hogy megismerje a leendő otthonát. Sok mindent kellett megtanulnom nekem is, mert Borka nem könnyű eset. "Túl okos" és ugye az okos kutyák mindig próbálnak a gazda előtt egy lépéssel járni. De mindig is szerettem a kihívásokat, talán ezért is fogott meg rögtön annyira:)
Végül május 11-én, egy 4 napos intenzív kiképzős-összeszoktatós tábor után hoztam haza az új jövevényt.
Azóta eléggé megváltozott az életem. Sokkal többet mozdulok ki, ahova csak tudom, viszem magammal. Például kirándulni, vásárolni, ahol nagy segítség, hozza a kosarat, felveszi a kulcsot, ha leejtem, de még az apró pénzérméket is képes felvenni a padlóról. Vagy csak ha étterembe, valamilyen rendezvényre, fotósuliba megyünk/mentünk, akkor ő nyugodtan végigfekszi az eseményeket mellettem és mindig készen áll, hogy segítsen, ha kell. Az emberek hozzáállása is megváltozott felém. Sokkal nyitottabbak, odajönnek, érdeklődnek Borka felől, és így hamar kialakul egy-egy érdekes beszélgetés. Otthon is sok mindenben tud a segítségemre lenni. Csak pár példa: ajtót nyit/csuk, odahozza a cipőmet, megkeresi a telefonom, vagy olyan helyről, ahova nem érek el, odahozza az adott tárgyat.
Mivel Borka igen aktív, szinte lefáraszthatatlan kutya, elkezdtünk paragilityzni /az agility-kutyák ügyességi versenye- mozgássérültek által is űzhető változata/ az elmúlt hónapokban. Nagyon lelkes, már majdnem minden akadályt jól tud, a hozzáértők szerint még sok sikert érhetünk el a jövőben a versenyeken. Ez a sport remek lehetőség arra is, hogy a fölös energiáit, amit esetleg macskák, őzek hajkurászására használna, itt levezesse :) Emellett nagyon jót tesz a kutya-gazda páros még szorosabb kapcsolatának kialakításában is. Meghát nem csak munkából áll a segítő-kutyák élete :) De frizbyzni is szoktunk, volt már egy bemutatónk is Borka barátaival, az Alapítvány többi kutyáival. Emellett legújabban részt veszünk már a KEA Segítő-kutya-bemutatóin is, amivel próbáljuk megismertetni, népszerűsíteni az emberekkel a mozgássérült segítő-kutyákat és próbálunk új gazdikat találni a leendő kutyusoknak.
További képek
Kutyák az Emberért Alapítvány